Gyógynövény hatóanyagok
Sámánok, varázslók, boszorkányok, bölcsek, vajákosasszonyok… És az elnevezések listáját még folytathatnánk a régi idők és kultúrák gyógyító mestereiről. Hogy miben hasonlítottak egymásra? Nos, mindannyian, egészen a modern orvostudomány kialakulásáig, a természetből szerezték be gyógyító főzeteik alapját. Ismerték, használták és továbbörökítették a tudást, amelynek központi elemei voltak a gyógynövény hatóanyagok.
Mára ez a fajta tudás háttérbe szorult a modern orvostudomány és a fejlett technológiai újítások térnyerésével. Ezzel persze nincs is semmi baj! Mégsem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a modern gyógyszeripar is nagyrészt a természetből (növényekből, állatokból, gombákból stb.) szerzi be az alapanyagokat, vagy a természetet másolja, amikor például laboratóriumi körülmények között gyártanak szintetikus C-vitamint, aszkorbin savat.
De mégis milyen gyógynövény hatóanyagok előállítására képes a „természet”? Ezt a kérdést járjuk körbe jelen cikkben, hiszen a manapság rendelkezésre álló rengeteg információforrás lehetővé teszi, hogy bárki könnyebben kiigazodhasson a fitoterápia varázslatos világában. Ugyanakkor óvva intünk minden lelkes laikust! Aki nem ismeri megfelelően a gyógynövények hatóanyagait, hatásmechanizmusát, vagy kombinálhatóságát az könnyen akár árthat is magának. Bizonyos, veszélyes drogokat tartalmazó növények esetén pedig súlyos és végzetes egészségkárosodást is szenvedhet a tudatlan felhasználó.
Tartalmi szempontból az alábbi növényi gyógynövény hatóanyagok különböztethetők meg:
A növényekben található összes kémiai anyagot szokás beltartalmi anyagnak nevezni. Ez az elnevezés a növényben található összes-, gyógyászati szempontból releváns- és irreleváns anyagot magában foglalja. Gyógyászati szempontból azok a releváns beltartalmi anyagok, melyek a szervezetre biológiai hatással rendelkeznek és ez az életfolyamatokon, betegségek lezajlásán keresztül konkrétan vizsgálható és igazolható. Így a beltartalmi anyagokon belül hatóanyagnak nevezzük azokat a biológiailag aktív összetevőket, melyek gyógyító, terápiás tulajdonságokkal rendelkeznek.
A növényeknek azon részeit, melyet a gyógyászatban felhasználunk (pl. gyökér, szár, levél, virág, mag stb.), illetve azon részeket, amelyek a növényen belül a legtöbb hatóanyagot koncentrálják, növényi drognak hívunk. Ezen kívül növényi drognak nevezhetjük a növényből kinyert gyógyító kivonatot, például illóolajat, zsírt, gyantát, stb. A beltartalmi anyagokat tovább bonthatjuk kísérőanyagokra és vezetőanyagokra.
A kísérőanyag elősegítheti, vagy gátolhatja a hatóanyagok hatását, felszívódásuk intenzitását. Élettani hatással ugyan nem feltétlenül rendelkeznek, de jelenlétük mindenképp hatással van a hatóanyagok hatékonyságára, például az oldódás és a felszívódás minőségére. Adott kísérőanyaggal párosuló adott drog például gyorsabban, vagy jobban hasznosul. A vezetőanyag a drog minőségét jellemző anyag, amely bár nem feltétlenül azonos a hatóanyaggal, mégis jelenléte és mennyisége a drog minőségét meghatározza.
Általánosságban elmondható, hogy egy növény gyógyító ereje annál erősebb, minél nagyobb mennyiségű és minél több fajta hatóanyag-, hatóanyag csoport található benne.
A gyógynövény hatóanyagok szempontból az alábbi csoportokat képezhetjük:
Alkaloidok – mérgező hatóanyagcsoport, nitrogént tartalmazó szerves vegyület. Sok alkaloid hatással van az emberi szervezetre. Több kábítószer, fájdalom csillapító és gyógyszer alapja. Például a kapszaicin (a „csípős” a paprikában), a morfin és kodein (mákból), a kokain (kokacserjéből), a nikotin (dohányból), a meszkalin (egy kaktusz fajtából) mind növényi eredetű alkaloidok. Ezen hatóanyagcsoportot érdemes kerülni, mivel az egyes növények drogtartalmát házilag csak nagyon nehezen lehet pontosan meghatározni, így használatuk több, mint veszélyes.
Antibiotikumok – baktérium és gomba ellenes anyagok. A fokhagyma talán az egyik legismertebb és legősibb antibiotikum hatású növény, melyet már az egyiptomi fáraók is napi rendszerességgel adtak a piramisépítő munkásoknak egészségmegőrzési céllal. Az oregano olaja kiváló ellenszere a bőrgombának, de akár a herpeszvírus ellen is hatásos lehet. Sok állat is „felismerte” a növények ilyen hatását. A hangyák például vad kakukkfüvet hordanak a bolyba ilyen céllal. A növényi antibiotikumok előnye, hogy a gyógyszerekkel ellentétben mellékhatás mentesen, az immunrendszer erősítésével képesek kifejteni jótékony hatásukat. Igaz a növényi antibiotikumok hatása gyengébb, mint a szintetikusan fejlesztett célspecifikus gyógyszereké. Ugyanakkor ezek az anyagok kifejezetten csak a kórokozókra vannak hatással és akár rendszeresen, egészségmegőrzési céllal is szedni lehet őket.
Cserzőanyagok – sajátos tulajdonsággal bírnak. Elsősorban gyulladáscsökkentő és vérzéscsillapító hatású anyagok, mivel kicsapják a fehérjéket és védőréteget hoznak létre a szöveteken. Belsőleg nyálkahártya-, torok-, vagy bélhurut gyulladás esetén, külsőleg pedig sebek összehúzására, hámsérülésekre, gyulladásos fekélyekre lehetnek jótékony hatással. Fontos azonban megjegyezni, hogy a magas cserzőanyag tartalmú növények folyamatos használata káros következménnyel, például májkárosodással járhat.
Keserűanyagok – emésztésserkentő hatóanyagok, melyek a keserű ízük és illóolajaik miatt nyál- és gyomornedv fokozó hatással segítik az emésztési folyamatok elindítását, fokozását. Fokozzák az epe működését, mozgásba hozzák a gyomrot és a bélrendszert, stimulálják a bélfalban található nyiroksejteket, melyek így hatékonyabban képesek a fehérjék lebontására. A legtöbb májbetegség kezelésében fontos szerepet kapnak a keserűanyagok. Gyomorfekéllyel, gyomorsav túltermeléssel küzdő betegeknek azonban érdemes a hatóanyagot kerülni.
Illóolajok – levegőn könnyen párolgó, fény és oxigén hatására esetenként gyantásodó hatóanyagok. Nyugtató hatásáról ismert a citromfű és a macskagyökér aromája. Emésztési problémákra a borsmenta jelenthet gyógyírt. Bedörzsöléskor a rozmaring és levendula illóolajai kiváló reuma ellenes szerek. A préseléssel, extrakcióval, vagy lepárlással nyert növényi illóolajok a kozmetikumok és parfümök elengedhetetlen alkotóelemei is. Egyetlen liter illóolaj kinyeréséhez akár 5000 – 8000 kg növény is felhasználásra kerülhet.
Nyálkaanyagok – az immunrendszer szabályozására, fokozására alkalmas anyagok, melyek vízzel érintkezve nagy viszkozitású oldatot hoznak létre. A nyákanyagok nagy molekulasúlyú poliszacharidok. A szervezet védekezőképességét javítják a fertőzések ellen. A lenmagot már Hippokratész is használta, hasi fájdalmak, gyomorpanaszok kezelésére, mivel nagy vízvisszatartó képességén keresztül a növény serkenti a bélmozgást és hashajtó hatású. A gyulladt torok nyálkahártyájának bevonására és a gyulladás csökkentésére a mályva kivonta kitűnő.
Pektin – egyfajta zselésítő vegyület, a szénhidrátokkal rokon anyag, amely a húsos zöldségek és gyümölcsök (répa, birsalma, körte, fekete áfonya) sejtfalából előállítható kocsonyaképző vegyület. A háziasszonyok tiszta kivonatát lekvárbefőzésre használják. A gyógyászatban hasmenés elleni szerként-, vagy injekcióval beadva véralvadás csökkéntésre használják. Kozmetikumokban elsősorban mint természetes stabilizátort alkalmazzák.
Szaponin – természetes szappannak is nevezhetnénk, mivel vízzel keverve erősen habzanak. Főként köptetőszerként alkalmazzák (édesgyökér, kankalingyökér). A vérbe jutva mérgező vegyület, mivel membránkárosító hatásával a hemoglobint kioldja a vörösvértestekből, azaz hemolizál. A szaponinok pozitív tulajdonsága, hogy segítségével olyan vízoldékony anyagok és képesek testünkben, bőrünkben felszívódni, melyek egyébként nem jutnának célba. Egyes speciális felépítésű szaponinok erős gyulladáscsökkentők, mint például a körömvirág, vagy a ginzeng.
Vitaminok – olyan szerves vegyületek, mikrotápanyagok, melyek a szervezet számára nélkülözhetetlenek annak érdekében, hogy az enzimekhez és hormonokhoz hasonló kémiai anyagok végeláthatatlan sora kifejthesse hatását. Szinte az összes betegség visszavezethető valamely vitamin hiányára, vagy a szervezet vitaminegyensúlyának felbomlására. A szervezet jellemzően csak elégtelen mennyiségben-, vagy egyáltalán nem képes ezeket a biológiailag aktív vegyületeket előállítani, ezért azokat külső forrásból szükséges folyamatosan, napi rendszerességgel pótolni.
Oldódás szempontjából két nagy csoportra oszthatók. A vízoldékony vitaminokat a szervezet csak rövid ideig képes tárolni. Ide soroljuk a B-vitaminokat, a B-komplex vitamint, a C-vitamint, és a P-vitamint (azaz a flavonoidokat). A zsírban oldódó vitaminokat képes raktározni a szervezet, ám már felszívódásukkor szükséges zsírok, olajok jelenléte. Ilyen vitaminok az A-vitamin (axeroftol), a D-vitamin (kalciferol), E-vitamin (tokoferol), F-vitamin (esszenciális zsírsavak, linolsav, linolénsav), K-vitamin (fillokinon és K2-vitamin).
A felszívódás szempontjából fontos hatás a szinergizmus-, szinergia hatás, amely azt jelenti, hogy bizonyos vitaminok más vitaminokkal, vagy ásványi anyagokkal kombinálva fokozottabban képesek hasznosulni, mint önmagukban külön.
Egy fontos és relatíve új kutatási terület a vitaminokkal kapcsolatban a manapság nagy publicitásnak örvendő antioxidáns hatás kutatása, amely káros szabad gyökök megkötésének képességével áll összefüggésben. Kiemelten fontos az antioxidánsok működése szempontjából az béta-karotin (A-vitamin), az aszkorbin-sav (C-vitamin), a tokoferol (E-vitamin) és a szelén
Ásványi anyagok – a vitaminokhoz hasonlóan, a szervezet optimális fenntartható működésének nélkülözhetetlen kémiai elemei. A testtömegben előforduló százalékos arányukban különböztetünk meg az ásványi anyagokat és csoportosítjuk őket a mikro-, vagy a makroelemek közé.
A testtömeg 5 ezrelékénél kisebb mennyiségben jelenlévő mikroelemek közé tartozik a kalcium, a magnézium, a nátrium, a kálium, a foszfor és a klór.
A testtömeg 5 ezrelékénél nagyobb mennyiségben jelenlévő makroelemek közé tartozik a vas, a cink, a jód, a réz, a szelén, a vas, a jód, a kobalt, a fluor, a mangán és a molibdén.
A Földön megtalálható több százezer növényfajból néhány ezer az, amelyiknek a hatását és gyógyerejét ismerjük. Néhány százra tehető azon növényfajták száma melyek hatásmechanizmusával és összetételével kapcsolatban olyan részletes tudással bírunk, hogy azok hivatalosan is gyógynövényként felhasználhatók legyenek a gyógyászatban és hazánkban például már az Országos Gyógyszerészeti Intézet is gyógynövényként, vagy drogként elismerje azokat. Megfelelő utána járással hasznos, izgalmas és eredményesen alkalmazható gyógymód lehet a fitoterápia bizonyos betegségek kezelésében, vagy a szervezet optimális működésének fenntartásában. A gyógynövények ismeretét a modern orvostudománnyal ötvözve tudatosabban, kiegyensúlyozottabban válhatunk egészségessé. A GyógyVarázs termékeit is ebben a szellemben készítjük pácienseinknek: az ősi tudást ötvözzük a modern tudomány- és technológia adta lehetőségekkel.