Lándzsás utifű (Plantago lanceolata)

A lándzsás utifű az amerikai indiánok elsősegély szere volt csörgőkígyó harapásra. Ezért is hívták „csörgőgyomnak”.

Lándzsás-, hosszú-, keskenylevelű útifű, kígyónyelvűfű, illetve nagy-, közönséges-, széleslevelű útifű, forrásfű, farkasnyelv, szerelemlapu. A növény többszögletes virágzati szárat és lándzsaalakú hosszú, csupasz tőleveleket hajt. A szár végén van a füzér virágzat. Az útifű levele jellegzetesen tojás alakú, alsó felében szélesebb.

Előfordulás

Mezőkön, síkságokon országszerte megtalálható gyógynövény, melynek értékes hatóanyagai a levelekben található. Tisztítás és összezúzás után azonnal használható a sérült bőrfelületen.

Hatóanyaga:

A-vitamin, C-vitamin, K-vitamin, allantoin, aszkorbinsav-sav, kávésav, fahéjsav, citromsav, nyálka, luteolin, oleanolic-sav, p-kumarinsav, szalicilsav, tannin, vanillinsav, kalium-só tartalmú. Hűtő, sebösszehúzó, tisztító, sebgyógyító hatású.

Felhasználás

Kivonatával, vagy zúzalékával felgyorsítható a bőr vágott, horzsolt, zúzott sérülése. Azonnal gyógyítja a különféle rovarok (méh, darázs, szúnyog, bolha stb.) és pókok csípését. Köhögésre és felső légúti bántalmakra szirup is készül belőle, a köhögés tüneteinek enyhítésére.

Plantago lanceolata

lándzsás utifű

0 118

Szóljón hozzá